Simor István: MirzaAhogy első gazdája hívta,
|
Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
| |
S kinek neve talány maradt, titok,
|
Szigeti Piroska:Sárga kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van , mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
Hajnal Anna:A musztáng
Igaz, csak képről ismerem,
de a musztángot szeretem,
magasan a hegyekben él,
vagy a prérin fut, mint a szél,
Ó, rövid, boldog préri - nyár !
a musztáng selyemfűben jár,
de akié a legfőbb jó,
azt hinnéd, a musztángcsikó:
mert ő, ha felnő is szabad,
s rejti a magas prérifű
(a prérifű csak nyáron hű)
s nem nyomja sem hám, sem nyereg
(bár istállója sincs meleg),
üldözik éhes farkasok,
jaj, félelmes a farkasfog,
s jeges a szél, éles a szél,
és hosszú jaj,hosszú a tél ...
Minden hónapra egy mese részlet!:
Elbűvölő mese
A pónihercegnőről (részlet)
Amikor Hippusz király fenséges patájával dobbantott,mindenki tudta körülötte,hogy most csakugyan nagyon haragos.Ha pedig sörényét,úgy megrázta,hogy koronája az egyik szemére csúszott,a többi mesebeli póni idegesen kapálni kezdte a földet.Vajon mi bántja őfenségjét?
Esztra királyné ezúttal is igyekezett megnyugtatni őt.
-Drágám-nyerítette lágyan-,nem lehet olyan nagy baj.
-De bizony hogy lehet ,és az is!-horkant fel őfelsége,ismét toppanva egyet.-Mivel érdemeltem ki,hogy így verjen meg a sors ezzel a gyerekkel?!íCsak baj van vele,amióta ifjú kancakorba lépett,és amiótta kezd...
...igazi hercegnővé válni-fejezte be a mondatot helyette gyorsan a hitvese.A királyné ugyanis nagyon jól tudta,hogy a férje királyi szókincse finoman szólva nem mentes bizonyos meglehetősen goromba kifejezésektől.
-És vajon ezúttal mivel vívta ki fenséges haragodat?Én egész nap színét sem láttam.
-Hát éppen ez a baj!-fújtatott őfelsége,miközben a királyi istálló ablakából gondterhelten tekintett ki a kertre.-Nézd!-mondta.
Messze alattuk,egy virágzó cseresznyefa tövében egy szépséges fiatal póni üldögélt a rózsaszín virágok között.Egyre csak sóhajtozott.Fejével bánatosan böködtea fa törzsét.Olykor kislányosan meg-megrázta sörényét.